A római köztársaság válsága és bukása
A i. e. 2. század közepére a római köztársaság a Földközi-tenger medencéjének urává vált. De nagyhatalommá válásával egy időben súlyos belső válság keletkezett a birodalomban.
1. A köztársaság válságának okai:
- Földkérdés: A meghódított területek a római nép (populus romanus) közös birtokába kerültek (agerpublicus), de a szenátori rend kisajátította őket bérlemények formájában, ezértmegnőtt a nincstelen szegények (proletárok) száma, akik veszélyt jelentettek az államra.
- Hadsereg kérdése: Az elhúzódó háborúk és a katonai terhek miatt a hadsereg zömét alkotó plebejus származású parasztok tönkrementek, ezértnem tudtak tovább katonáskodni, ezértelvesztették római polgárjogukat. Hatása: csökkent a hadsereg létszáma.
- Rabszolgakérdés: A meghódított népek rabszolgákká váltak.A hódítások hatására jelentősen megnőtt a számuk csökkent az értékük, ezértrosszabbodott a helyzetük. A házak körül, műhelyekben, földeken és bányákban dolgoztatták őket. Sorsuk és körülményeik miatt gyakran fellázadtak (Pl.: Szicíliában).
- Az államirányítás zavarai: A megnövekedett területű birodalom irányítását képtelen volt ellátni a köztársaság korai szakaszában kialakult római hivatalszervezet (magistratus), ezértakadozott az irányítás. Hatására:veszélybe került a birodalom működése.
2. A Gracchusok reformkísérletei:
I. e. 133-ban Tiberius Gracchus néptribunus felújította a Licinius - Sextius-féle földtörvényt, mellyel korlátozta az állami földekből (ager publicus) bérelhető fterületek nagyságát. Célja: földosztás és a szenátori rend hatalmának korlátozása volt. A szenátus válasza: Tiberiust 300 hívével utcai verekedésben megölték
Caius Gracchus (Tiberius öccse) i.e. 123-ban lett néptribunus. Intézkedései: A lovagokra kívánta bízni a bíráskodást a provinciákban, római polgárjogot kívánt adni az itáliai szövetségeseknek, és javasolta Karthágó újjáépítését, ezért aszenátus utcai verekedést provokált ahol Caiust 3000 hívével együtt megölték. A Gracchusok bukásának oka: nem állt mögöttük, jelentős számú támogató tömeg.
3. A polgárháború kora:
A Gracchusok bukása után tovább mélyültek az ellentétek Rómában. Az i. e. 2. század végére két egymással versengő tábor alakult ki:
- Néppárt (populares): Vezetői a lovagrendből kerültek ki. A népet használták politikai céljaik megvalósítására (populista = népszerű). Földreformot, a szenátus hatalmának korlátozását és az itáliai szövetséges népek egyenjogúsítását akarták.
- Szenátori párt (optimates): Vezetői a szenátori rend tagjai voltak. A régi berendezkedést tartották a legjobbnak (optimi = legjobbak = optimista).Meg kívánták őrizni a fennálló rendszertà konzervatívok. (konzerv = megőrizni, megtartani valamit).
3.1 Marius katonai reformjai:
A néppárti Marius hadvezér a i. e. 2. század végén a vagyontalan római polgárokból zsoldoshadsereget hozott létre (16 év szolgálat után veteránként földet kaptak a coloniákon.)
- Előnyei: - Növekvő létszám, egységes felszerelés és kiképzés, állandó, bármikor bevethető haderő + megszűnt a városokban lézengő proletártömeg.
- Hátránya: megnőtt a hadvezérek jelentősége, ezértnőtt az egyeduralom kialakulásának veszélye.
3.2 Sulla diktatúrája:
Marius halála után a szenátori párthoz tartozó Sulla hadvezér bevonult Rómába. Célja : a szenátus hatalmának helyreállítása volt.I. e. 82-ben korlátlan időre dictatorrá választatták.
Sulla leszámolt a néppárt híveivel (proscriptio = feketelista). Növelte a szenátus létszámát (300-ról600 főre) Testőrséget hozott létre (10000 cornelius-ból). De: i. e. 79-ben lemondott minden hivataláról.
3.3 Spartacus rabszolgaháborúja (i. e. 74-71):
A Felkelés Capuában kezdődött Spartacus gladiátor vezetésével. A rabszolgasereg Észak, majd Dél Itáliát rabolta végig, de: Crassus praetor legyőzte őket. Következménye: megtorlás (keresztre feszítések a Via Appia mentén), sokat javult a rabszolgák helyzete (Pl.: lehetővé vált a felszabadulásuk).
4. Az egyeduralom kalakulása:
4.1 Az első triumvirátus:
Sulla halála után a polgárháború kiújult, ezért i. e. 60-ban titkos szövetség jött létre a rend helyreállítása érdekében. Az első triumviátus(triumvirátus = három férfi szövetsége) tagjai: Julius Caesar, Crassus és Pompeius felosztották egymás között a hatalmat. De: Crassus halála után a triumvirátus felbomlott éskiújult a polgárháború.
4.2 Caesar egyeduralma:
Caesar i.e. 48-ban Pharsalosnál legyőzte Pompeiust és Róma urává vált. Intézkedései: földosztás, veteránok letelepítése, építkezések, aranypénz, felemelte a szenátus létszámát, naptár reform, stb. Korlátlan hatalma veszélyes volt a köztársaságra, ezérti.e. 44-ben összeesküvők megölték.
4.3 A második triumvirátus:
I.e. 43-ban jött létre a második trimvirátus Octavianus (a későbbi Augustus), Antonius és Lepidus között. Céljuk Caesar gyilkosainak megbüntetése volt, ezérti. e. 42-ben a Philippi csatában győzelmet arattak felettük. De: Lepidus kilépett a triumvirátusból, ezértAntonius és Octavianus között kiújult a polgárháború, melynek során i.e. 31-ben az actiumi tengeri csatában Octavianus győzelmet aratott Antonius felett.
4.4 Augustus egyeduralma – a principátus rendszere:
Az actiumi csata után (i. e. 31.) Octavianus ügyelt a köztársasági látszatra, ezértfokozatosan építette ki egyeduralmát: i. e. 27-ben lemondott minden tisztségéről amiérta szenátus hálából Augustussá (Istentől gyarapított férfi) és princepsé (princepssenatus = első polgár) nyilvánította.
Augustus (i. e. 31 - i. u. 14) főbb intézkedései:
- A szenátus jelentősége és szerepe jelentősen csökkent.
- Fizetett hivatalszervezet jött létre Pl.: lovagokból.
- A fontos provinciák császári kormányzás alá kerültek.
- Városi rendőrség és testőrség létrehozása.
- „Pax Romana” (római béke) biztosítása érdekében törekedett a természetes határok kiépítésére (Pl.: Duna-Alpok Rajna vonal), és békét kötöttszomszédjaival.
