1989. október 23-án Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, ideiglenes köztársasági elnök Budapesten kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. A magyar történelem folyamán ekkor harmadik alkalommal történt meg a köztársasági államforma bevezetése.
A rendszerváltás folyamatában igen fontos események készítették elő ezt a napot: az MSZMP szétesése, illetve az MSZP megalakulása, az új, ellenzéki politikai pártok megerősödése, az Ellenzéki Kerekasztal létrejötte, majd a nemzeti kerekasztal-tárgyalások az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal és a társadalmi szervezetek alkotta ún. harmadik oldal részvételével.
Az itt elfogadott, majd 1989. szeptember 18-án aláírt, a többpárti, demokratikus jogállam kialakítását megalapozó megállapodás egyik sarokköve az alkotmány módosítása volt. A nemzeti kerekasztal résztvevői megállapodtak az alaptörvény preambulumának elhagyásában, az 1946. évi 1. törvénycikkben foglalt Magyar Köztársaság koncepció alkalmazásában, az Állami Számvevőszék és az Alkotmánybíróság felállításában, s rögzítették Magyarország új, köztársasági államformáját.
A még többségében MSZMP-képviselőkből álló Országgyűlés “a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében” 1989. október 17-én megszavazta az alkotmánymódosítást. Az így megváltoztatott alaptörvény jogi-formai szempontból az 1949-es alkotmány (1949:XX. törvény) módosított változata volt, ám tartalmát tekintve szinte teljesen, közel 80 százalékban megújított dokumentum, amely későbbi változtatásaival együtt máig érvényben van. (A rendszerváltás politikai szereplői egyébként ideiglenesnek tekintették a megreformált alkotmányt, az 1990-es évek végéig napirenden is szerepelt a teljesen új alapokmány létrehozása, de konszenzus híján ez sorozatosan kudarcba fulladt.)
Az ellenzéki kerekasztal-tárgyalások – ellentmondásos küzdelem a nómenklatúrával
A rendszerváltó dokumentumként is emlegetett törvény jóváhagyta a parlamentáris kormányformát, rendezte a központi állami szervek alapvető feladatait és hatáskörét, s meghatározta egymáshoz való viszonyukat a hatalommegosztás alkotmányos elvének megfelelően. Létrehozta az alkotmányvédelem legfőbb szervét, a nemzetközi összehasonlításban is egyedülállóan széles hatáskörrel bíró Alkotmánybíróságot, az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szervét, a Számvevőszéket és az állampolgári jogok országgyűlési biztosának új tisztségét.
Biztosította továbbá a többpártrendszer kiépítéséhez szükséges jogi eszközöket, lehetővé téve az alkotmányos kereteket betartó pártok megalakulását és működését. Törölte a korábbi alkotmányban leírtakat a “munkásosztály marxista-leninista pártjának vezető szerepéről”, s külön szabályt alkotott arról, hogy politikai párt közvetlenül ne gyakorolhasson közhatalmi funkciót. A gazdasági rendszerrel foglalkozó paragrafusok egyenlő védelemben részesítették a köz- és magántulajdont, s a versenysemlegesség alapján támogatták a vállalkozásokat. Az alapokmány rögzítette: az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogai csak minősített többséggel érinthetők.
A törvényi alapok megteremtését követően kerülhetett sor az alkotmányban megfogalmazottak érvényesítésére, így a köztársaság kikiáltására is. 1989. október 23-án több tízezer ember gyűlt össze Budapesten, az Országház előtti Kossuth téren. Katonai díszegység sorakozott fel, ünnepélyesen felvonták az állami zászlót, s a magyar nép sorsfordulóihoz kötődő történelmi zászlókat az állami zászlóhoz vitték.
Déli 12 órakor, a harangszót követően országházi dolgozószobájának erkélyén megjelent Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, ideiglenes köztársasági elnök. Üdvözölte az ország polgárait, a magyarokat a nagyvilágban, hazánk külföldi barátait, majd így folytatta: “Most, a 20. század vége felé közeledvén, a szabad demokratikus Magyarország megteremtésében Kossuth Lajos, Károlyi Mihály és Tildy Zoltán nevével összekapcsolódó előző magyar köztársaságok nyomdokain haladunk, amikor azok demokratikus és nemzeti hagyományainak szellemében, s az utóbbi 40 esztendő – különösen az 1956-os októberi népfelkelés és nemzeti függetlenségi megmozdulás – történelmi tanulságaitól is indíttatva megalkottuk az új köztársaság törvényes alapjait… A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam lesz, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek.”
Az ország új államformájáról és nevéről szóló bejelentést hatalmas ováció köszöntötte, a harsonások díszjeleket fújtak. Aznap első ízben emlékeztek meg legálisan a fővárosban és az országban az 1956-os forradalomról, este tízezrek gyűltek egybe a rendezvénysorozat központi eseményén a Kossuth téren.
Magyarország államformája a Károlyi Mihály-féle hatalomátvételt (őszirózsás “forradalmat”) követően, 1918. november 16-án lett először (nép)köztársaság, ennek folyománya lett az 1919. március 21-én kikiáltott proletárdiktatúra. 1920. március 18-án kormányrendelet helyezte hatályon kívül a forradalmak intézkedéseit. A két világháború között, Horthy Miklós kormányzósága idején az ország “király nélküli királyság” volt. 1946. január 31-én a nemzetgyűlés eltörölte a királyság intézményét, s Magyarországot köztársasággá nyilvánította, — a törvényt február 1-jén hirdették ki. Magyarország államformája 1949. augusztus 20., a kommunista alkotmány életbelépése után népköztársaság lett.
A harmadik köztársaság kikiáltására negyven évvel később, 1989. október 23-án került sor, a magyar történelem e napja az alkotmányos rendszerváltási folyamat kiemelkedő eseménye lett. A kommunisták az október 23-i dátum kiválasztásával valószínűleg tompítani akarták a nap forradalmi emlékezetét és megosztani jelentőségét (mint ahogy Rákosiék tették augusztus 20-szal), ugyanakkor 56 örököseként, rendszerváltóként is tetszeleghettek. Az 1990. május 2-án összeült, szabadon választott parlament elsőként elfogadott törvényében nemzeti ünneppé nyilvánította október 23-át az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a köztársaság 1989. október 23-i kikiáltásának emlékére.
